Biztosak vagyunk abban, hogy nincs olyan kutyatulajdonos, aki ne hallott volna a kullancsok fertőző tevékenységeiről.

Sok eb el tudta kerülni az általuk terjesztett babesia kórt, de sajnos egyre több beteggel találkozunk. Fontos, hogy a gazdik ismerjék a betegség pontos terjedését, a kórokozót és a vektort (hordozót), illetve felismerjék a kezdeti tüneteket, hogy időben elvigyék kedvencüket állatorvoshoz, ezzel megmentve életét. Magyarországon több kullancsfaj él, de ezek közül csak a Dermacentor reticulatus terjeszti a babesiát. A többi pl. Ixodes ricinus többek között a Lyme-kór kialakulásában játszik szerepet. Hol találkozhatunk kullanccsal? Manapság már bárhol, akár a kertben is!!! Természetes előfordulási helye az erdők, mezők, vizes, nedves élőhelyek, azonban az urbanizáció következtében illetve az állatok szállítása miatt (nyaralás, kirándulás) a paraziták egyre nagyobb területen bukkannak fel.

Fontos ismerni a kullancs életciklusát is. A nőstények által, a környezetben lerakott petéből néhány nap múlva kikelnek a lárvák, amelyek hasonlítanak a felnőtt példányokhoz, de kisebbek és csak 3 pár lábuk van. Ezek kisemlősökből pl. egér szívnak vért. Azonban néhányszor kutyában illetve macska bőrén is fellelhető a lárva stádiumú egyed. A szívást követően a parazita ledobja magát a gazda bőréről, és levedlik, hogy ún. nimphává alakulhasson. Ekkor már négy pár lábbal rendelkezik. A nimpha madarakból és kis rágcsálókból szív vért, ami után egy ismételt vedlés következik. Ekkor fejlődik ki végleges formává. Általában ezen állapotában találkozunk vele, és ezek szívnak vért kedvenceinkből. Miután ivaréretté válnak, a gazdaállaton párosodnak (ilyenkor a kutyában szorosan egymás mellett találunk egy kisebb és egy nagyobb egyedet). A nőstény jól megszívva magát vérrel lepottyan a gazdaállat bőréről, a környezetbe lerakja petéit, aztán elpusztul. A ciklus kezdődik előröl, és a kullancsok terjedésének körforgása folytatódik. Hogyan kerül a kutyába parazita? Sokan nem tudják, hogy a Babesia canis nevű parazita, amely a betegség kialakulásáért felelős, a kullancs nyálmirigyében él. Miközben szívja az áldozat vérét, egy időben beleüríti nyálmirigye tartalmát. Így jut a kórokozó a kutya szervezetébe. A véráramlattal pár nap alatt szétterjed, a vörös vérsejtben szaporodik és méreganyagokat (toxinokat) termel. Az elhasznált vörösvérsejtek szétesnek, ez számos tünetet okoz.

Nagyon fontos a következményekről beszélni, hiszen a tulajdonos sokszor az előbbi folyamatokról semmit sem vesz észre, csak már a megfertőződött állat megváltozott viselkedése tűnik fel. A kezdeti stádium általában jellegtelen. Kedvencünk bágyadt, étvágytalan, nem játszik, egész nap csak fekszik. A levertség az esetek legnagyobb részében a magas láztól van, amely végig kíséri a betegséget. Sokszor jelentkezik hányás, ritkábban idegrendszeri problémák. A legjellegzetesebb, ami minden tulajdonosnak feltűnik, hogy állatuk sötétbarnát vizel. Ez a szétesett vörösvérsejtek következménye, mert azok a vesén keresztül a vizelettel távoznak. A betegség előrehaladtával az eb egyre rosszabbul van, látható nyálkahártyái besárgulnak, és végül már lábra sem áll. Kezelés hiányában a kutyák nagy százaléka nem tud felépülni a kórból, és végül elpusztul. Az időben észrevett és kezelt páciensek jól reagálnak a gyógyszerekre, és meggyógyulnak. Azonban van a betegségnek egy árnyoldala. Nem egyformán reagálnak a kutyafajták a fertőzésre. Az érzékenyebbek pl. újfundlandi, berni pásztor, stb. esetében sokszor az immunrendszer tévesen reagál, és a kóros vörösvérsejtek pusztítása mellett az egészségeseket is megtámadja. Így az idő előrehaladtával egy autoimmun válasz alakul ki, amelynek eredményeként a szervezet önmagát pusztítja el. Ebben a stádiumban is van remény megfelelő gyógyszerek adásával a felépülésre, de a siker ekkor már egyáltalán nem garantált. Akkor is hasonló a helyzet, ha az állat nem először néz szembe a betegséggel, ezért minden esetben a legfontosabb teendő, hogy megakadályozzuk a kullancsok megtelepedését kutyáinkon. Többféle kullancs-riasztó/ irtó nyakörv, bőrre csepegtetendő oldat (’’spot-on’’), spray létezik. Erősen fertőzött környezetben gyakran ezek kombinációja is szükséges. Feltétlenül kezeljük havonta kedvenceinket, mivel a szerek általában nem hatnak hosszú ideig, és évi egyszeri alkalmazása nem elegendő! Sajnos a korábbi enyhe teleknek köszönhetően nem pusztultak el a kullancsok, nagyon sok túlélő van, és az ellenük alkalmazott eszközökre némelyikük kevésbé érzékeny, ezért kombinálva cserélgessük őket.

Mit kell tennünk, ha kullancsot találunk kutyánkon? Ha képesek vagyunk rá, távolítsuk el magunk, amíg állatorvoshoz jut, addig se szívjon vért. Ne kenjük be semmilyen szerrel, kenőccsel, mert közben a kullancs fuldokolni kezd, és akár idő előtt ürítheti a kórokozókat. Ugyanezt érjük el, ha összenyomjuk a kullancs testét. Helyesen eltávolítani a következőképpen lehet: ha már jól megszívta magát a kullancs, óvatosan megfogva finoman tekerjük ki a kutya bőréből, ha kisebb, használhatunk szemöldökcsipeszt. Forgalomban vannak speciális kullancs-eltávolító csipeszek, kanalak is. Az eltávolított kullancsot vigyük magunkkal, és mutassuk meg az állatorvosnak. Az ebet mindenféleképpen lássa szakember, mert lehet, hogy már enyhe tünetek látszanak a kutyán, amit a gazda nem vesz észre. Ha a korábban említett betegségre utaló jelek közül akár egyet is tapasztalunk (barnás vizelet, láz, elesettség, étvágytalanság), nincs idő a késlekedésre: azonnali orvosi ellátásra van szükség! A pontos diagnózishoz vért veszünk, mert a vérsejtekben kimutatható a babesia. Emellett több vizsgálat (pl. ultrahang) is fontos lehet.

Mindent összevetve a legfontosabb, hogy a kutya folyamatosan védve legyen a jól bevált kullancsirtó szerek használata által kora tavasztól késő őszig. Ha nem tudnak dönteni, melyik anyagot válasszák, vagy további kérdéseik lennének a betegséggel kapcsolatban, bátran keressék fel állatorvosukat! Kedvencük élete múlhat ezen!

dr. Landauer Krisztina, dr. Varga József